Levegővédelmi engedélyezési eljárások
Az engedélyezési kötelezettséget (az engedély-köteles források körét, eljárási rendet) a levegő védelméről szóló 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet (továbbiakban Korm.rend.) rögzíti.
A környezetvédelmi hatóság a hatáskörébe tartozó légszennyező forrás létesítése, teljesítménybővítése, élettartalmát meghosszabbító felújítása, alkalmazott technológiájának váltása, használatba vétele esetén a levegővédelmi követelményeket levegőtisztaság-védelmi engedélyben írja elő
Helyhez kötött légszennyező pontforrás engedélyezésére vonatkozó főbb szabályok
Helyhez kötött légszennyező forrás létesítésekor a levegővédelmi követelményeket az engedélyezési eljárás során úgy szükséges meghatározni, hogy annak várható levegőterhelése ne eredményezze az egészségügyi határértékek túllépését, kivéve ha
a) az engedélyes a légszennyező pontforrás hatásterületén az egészségügyi határértéket várhatóan meghaladó légszennyező anyag tekintetében, a levegőterheltségi szint szempontjából egyenértékű kibocsátás csökkentését egyidejűleg biztosítja,
b) a légszennyező forrás létesítése következtében a levegőterhelés és a levegőterheltség szintje kisebb lesz, mint a légszennyező forrás létesítése előtti állapotban volt, vagy
c) az engedélyes bizonyítja, hogy a légszennyező pontforrás hatásterületén a helyi mérésekkel megállapított alap levegőterheltség a légszennyező pontforrás kibocsátásával együtt sem haladja meg az éves légszennyezettségi határértéket.
A levegővédelmi követelmények az elérhető legjobb technika alapján állapíthatók meg.
Amely légszennyező forrásnál az elérhető legjobb technikával nem biztosítható az egészségügyi határértékek betartása, az elérhető legjobb technikánál szigorúbb követelményeket kell meghatározni.
Amely légszennyező forrásnál kibocsátási határértéket annak sajátosságai miatt megállapítani nem lehet, a levegőterhelést legkisebb mértékűre csökkentő levegővédelmi követelmények határozandók meg.
A nemzeti expozíciócsökkentési cél teljesülése érdekében, a PM2,5 levegőterheltségi szint mértékétől függetlenül, minden szükséges és aránytalanul magas költséggel nem járó, a PM2,5-expozíció csökkentését szolgáló intézkedést meg kell tenni.
A helyhez kötött légszennyező pontforrás engedély iránti kérelmek tartalmi követelményeit Korm. rend. 5. melléklet tartalmazza.
A helyhez kötött légszennyező pontforrás üzemeltetése során a levegővédelmi követelményeket érvényesíteni kell. A környezetvédelmi hatóság az üzemeltetés során a légszennyező forrás üzemeltetőjét mérésre kötelezheti.
Az engedélyes a kérelemhez csatolt műszaki dokumentációval igazolja, hogy a műszaki megoldás megfelel az elérhető legjobb technika alapján meghatározott levegővédelmi követelményeknek. Az engedély kiadásának feltételéül a Korm. rend. 23. §-a szerint mérések elrendelhetők.
Az engedély legalább a 6. mellékletben felsorolt levegővédelmi követelményeket tartalmazza.
Az engedély legfeljebb 5 évre adható ki.
Helyhez kötött diffúz légszennyező forrás engedélyezésére vonatkozó főbb szabályok
Helyhez kötött diffúz légszennyező forrásnak kell tekinteni a levegőterhelést okozó, pontforrásnak nem minősülő kibocsátó felületet (pl. nyílás, légző, biztonsági lefúvató szelep, tartósan nyitott ablak vagy ajtó, továbbá telephely burkolatlan, parkosítatlan területe, meddőhányó, hulladéklerakó stb.), a szabadban, félig zárt vagy nem zárt térben végzett műveletet, technológiát, anyagtárolást.
Korm. rend. 2. § 8. pontja szerint diffúz forrás: olyan levegőterhelést okozó tevékenység vagy kibocsátó felület, amelynél a légszennyező anyag kibocsátási jellemzői méréssel vagy műszaki számítással egyértelműen nem határozhatók meg.
Diffúz forrás a lehető legkevesebb légszennyező anyag levegőbe juttatásával alakítható ki, működtethető és tartható fenn. A diffúz forrás működtetése, fenntartása során az üzemeltető a diffúz forrás környezete és az ingatlan rendszeres karbantartásáról és tisztántartásáról gondoskodik.
Környezetvédelmi engedély vagy egységes környezethasználati engedély köteles tevékenységek esetén a környezetvédelmi hatóság az engedélyben megállapítja a bejelentésre kötelezett diffúz források körét. A környezetvédelmi hatóság a bejelentésre kötelezett diffúz forrásra vonatkozó levegővédelmi követelményeket a környezetvédelmi engedélyben vagy az egységes környezethasználati engedélyben állapítja meg.
A környezetvédelmi hatóság a fenti bekezdés hatálya alá nem tartozó diffúz légszennyező források közül azok üzemeltetőjét, amellyel szemben hatósági intézkedés szükséges, a forrás bejelentésére kötelezi. Ezen bejelentésre kötelezett diffúz légszennyező forrás működtetéséhez engedély szükséges.
Az engedély iránti kérelem tartalmi követelményeit a Korm. rend. 5. melléklet tartalmazza.
Az engedély legalább Korm. rend. 6. mellékletben felsorolt levegővédelmi követelményeket tartalmazza.
A környezetvédelmi hatóság az egyes tevékenységekés berendezések illékony szerves vegyület kibocsátásának korlátozásáról szóló jogszabály szerint az egyes diffúz forrásokra határozatban állapít meg kibocsátási határértéket, anyagfelhasználási határértéket, levegővédelmi követelményeket.
Az engedély legfeljebb 5 évre adható ki.
Hulladék nyílt téri, vagy a hulladékok égetésének feltételeit rögzítő jogszabályban foglaltaknak nem megfelelő berendezésben történő égetése, a háztartásban keletkező papírhulladék és veszélyesnek nem minősülő, kezeletlen fahulladék háztartási berendezésben történő égetése kivételével tilos. Nyílt téri hulladékégetésnek minősül, ha a hulladék - az elemi kár kivételével - bármilyen okból kigyullad.
Lábon álló növényzet, tarló és növénytermesztéssel összefüggésben keletkezett hulladék nyílt téri égetése tilos.
A levegőtisztaság-védelem fontosabb alapfogalmai
Légszennyező forrás: levegőterhelést okozó helyhez kötött,
vagy mozgó forrás
Légszennyező pontforrás: az a levegőterhelést okozó forrás, amelynél a légszennyező anyag kibocsátási jellemzői méréssel vagy műszaki számítással egyértelműen meghatározhatók
Diffúz forrás: olyan levegőterhelést okozó tevékenység vagy kibocsátó felület, amelynél a légszennyező anyag kibocsátási jellemzői méréssel vagy műszaki számítással egyértelműen nem határozhatók meg
Hatályos jogszabályok
306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet
A levegő védelméről
a 140 kWth és annál nagyobb, de 50 MWth -nál kisebb teljes teljes névlges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések működési feltételeiről és a légszennyező anyagainak kibocsátási határértékeiről
10/2001. (IV. 19.) KöM rendelet
az egyes tevékenységek és berendezések illékony szerves vegyület kibocsátásának korlátozásáról
rendelet a levegőterheltségi szint határértékeiről és a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről
a levegőterheltségi szint és a helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának vizsgálatával, ellenőrzésével, értékelésével kapcsolatos szabályokról
a hulladékégetés műszaki követelményeiről, működési feltételeiről és a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeiről
26/2014. (III. 25.) VM rendelet
az egyes tevékenységek illékony szerves vegyület kibocsátásának korlátozásáról
Mintavételi helyre vonatkozó előírás
A pontforrás szennyezőanyag kibocsátás mérésének feltétele a mérőhely kialakítása. A mérőhely kialakításának megvannak a szabványos feltételei, amely beépítését új technológia telepítése esetén a beruházó, vagy a kivitelező már az engedélykérelemben vállal (vállalkozási szerződés egy pontja lehet, megegyezés kérdése, hogy ki alakítja ki, a kialakításnak vannak költségei).
A szabványos mérőhely kialakítása a kidobó kürtőben (pontforrás) áramló véggáz homogenitása miatt szükséges.A vonatkozó szabványok az MSZ-21853-1:1976 és az MSZ EN 13284-1:2002. Kísérletek szerint a szabványos mérőpont elhelyezkedése, az utolsó törésponttól való minimális távolság, ötször a kidobó kürtő hidraulikai átmérője. A hidraulikai átmérő kör keresztmetszet esetén maga az átmérő, míg négyszög keresztmetszetnél 4 x A / K összefüggéssel számolható, ahol A = terület, K = kerület. Itt már feltételezhető, hogy a véggáz áramlása lamináris.
Mérőcsonk gyakorlati alkalmazását itt tekintheti meg.
Üzemnapló
A 6/2011. (I.14.) VM Rendelet előírja az üzemnapló vezetését.
10. A helyhez kötött légszennyező források ellenőrzésének dokumentálása
18. § (1) * A létesítmény üzemeltetője köteles a környezetvédelmi hatóság által az engedélyben meghatározott légszennyező forrásokról és az ezekhez tartozó technológiai berendezések üzemviteléről folyamatosan üzemnaplót vezetni, amelyben fel kell tüntetni:
a) a technológiai berendezések, valamint az elszívó és légszennyezőanyag-leválasztó berendezések üzemidejét;
b) a termelésre vonatkozó, a légszennyező anyagok kibocsátására hatással lévő adatokat, felhasznált alap és segédanyagokat;
c) a bekövetkezett üzemzavarok, a szokásostól eltérő, rendkívüli üzemállapotok okát, idejét és időtartamát, valamint az azok megszüntetésére tett intézkedéseket;
d) a kibocsátásra jelentős hatást gyakorló karbantartások (javítások) idejét és időtartamát, és a karbantartás eredményeképpen bekövetkező kibocsátás-változást;
e) a kibocsátások ellenőrzésének formáját, a mérés időpontját, gyakoriságát és időtartamát, valamint végrehajtásának módját, megjelölve az üzemvitel körülményeit és adatait;
f) a kibocsátás ellenőrzését végző szervezet megnevezését, a mérési vagy vizsgálati jegyzőkönyv számát vagy jelét;
g) * a légszennyezőforrás üzemeltetési engedélyében előírt kibocsátási határértékeknek, valamint üzemeltetési paramétereknek való megfelelést.
(2) Az üzemnaplót minden naptári év végén le kell zárni, és a 19. § (1) bekezdés szerinti éves jelentéshez előírt összesítést el kell végezni.
(3) Az üzemnaplót a környezetvédelmi hatóság jogosult ellenőrizni, és az üzemeltetőt a tapasztalt hiányosságok megszüntetésére vagy pótlására kötelezni.
A területileg illetékes Hatóság bármikor bekérheti a vezetett üzemnaplót.
Terménytisztító és szárító telepek részére itt tölthető le egy üzemnapló minta.